2013. június 27., csütörtök
~ Egy teljesen átlagos lány vagyok...szeretek sokáig aludni, és utálom ha felébresztenek. Örülök mikor látom, hogy valaki rám mosolyog. Szeretem mikor esik a hó, vagy éppen süt a nap, de szeretek az esőbe rohangálni és utána gyönyörködni a szivárványba. Megőrülök a csokiért, a mesékért, a vattacukorért, és a romantikus álomvilágban játszódó filmekért. Imádok a barátaimmal lógni és órákig beszélgetni velük akár a semmiről is. Rengeteg ember hiányzik az életemből és őket senki nem fogja pótolni. Boldog ember vagyok, mert tudom, hogy van akiknek számítok és ők mindig velem lesznek. . .
mindenkinek kell egy fiúbarát aki felvidítja ha
rosszkedvű, aki elmondja hogyha éppen kurvásan
viselkedik, vagy enyhén csúnyán néz ki. aki
megvédi a nyomulós pasiktól, aki vigyáz rá ha egy
buliban többet iszik a kelleténél, de ilyenkor sem
használja ki.
mindenkinek kell egy fiúbarát, aki bátyja helyett
bátyja.
rosszkedvű, aki elmondja hogyha éppen kurvásan
viselkedik, vagy enyhén csúnyán néz ki. aki
megvédi a nyomulós pasiktól, aki vigyáz rá ha egy
buliban többet iszik a kelleténél, de ilyenkor sem
használja ki.
mindenkinek kell egy fiúbarát, aki bátyja helyett
bátyja.
Még mindig hiszek benne, hogy egyszer csak hirtelen írsz nekem és bevallod az érzéseidet, amiket eddig elrejtettél. Ugyanazokat, amiket én is érzek. Hogy emlékszel minden kis aranyos dologra, amit érted tettem, és minden butaságra, amit mondtam. Hogy csak úgy írsz és azt mondod, én vagyok az egyetlen, akit akarsz. Az egyetlen, akire gondolsz. Szeretném ha azt mondanád, hogy az egyetlen ok, amiért elmentél, hogy féltél az érzéseidtől, vagy túlságosan is akartál engem. Csak valamit, ami még mindig odaadná a legcsekélyebb darabka reményt.
Van néhány olyan pillanat, amikor
úgy érzed elveszett minden, ami
fontos Neked, és úgy érzed,
önmagad vesztetted el. Van
néhány olyan perc, amikor
legszívesebben láthatatlanná
válnál és nem néznél semmivel,
senkivel sem szembe. Ilyenkor
elgondolkodsz, mi az értelme
mindennek? Aztán jön valami,
vagy valaki, magával sodor,
magával ragad, lenyűgöz,
ugyanakkor felkavar és mély
érzéseket ébreszt benned. Lehet
ez csupán egy találkozás, egy
érintés, amitől kiráz a hideg, lehet
ez egy csók, lehet ez egy ki nem
mondott szó, lehetnek ezek
érzések, egy kósza
gondolat.....Magadban
megpróbálsz választ adni a
benned felmerülő kérdésekre, de
be kell látnod, nincs értelme
kérdezni, a válaszok benned
vannak. Sodródnod kell, hisz ha
folyton azon agyalsz, mi lesz
neked a legjobb, lehet,
elszalaszthatsz néhány olyan
pillanat, amelyek szebbé tehetnék
az életed. Ha minden elveszett,
akkor is mindig ott a remény,
hogy talán mégis minden jóra
fordul. Előbb, vagy utóbb persze,
de minden rendbe jön. Hisz miért
lennél Te az az ember, aki
boldogtalan kellene, hogy legyen?
Ugyan miért is?
"Én nem leszek ez az ember. Én
boldog leszek!"
El kell ezt hinned! El kell dönteni,
akarod-e, hogy a dolgok jóra
forduljanak, vagy továbbra is
szenvedsz. Ha eldöntöd
magadban, hogy igenis boldog
leszel, akkor azok a pillanatok,
amik majd reményt adnak, azok
fognak éltetni, és elég erőt adnak,
hogy folytasd. Aztán hirtelen a
boldogság kellős közepén találod
magad, és azt kérdezed, hogy
történt ez??? És a szád mosolyra
húzódik, és nevetve gondolsz
majd vissza arra az időre, amikor
még nem hittél a pillanatokban,
amelyek tulajdonképpen
megváltoztatták az életed. A
boldogság mindig akkor jön,
amikor nem várod...
A remény jó dolog, talán a legjobb
a világon, soha ne veszítsd el...
úgy érzed elveszett minden, ami
fontos Neked, és úgy érzed,
önmagad vesztetted el. Van
néhány olyan perc, amikor
legszívesebben láthatatlanná
válnál és nem néznél semmivel,
senkivel sem szembe. Ilyenkor
elgondolkodsz, mi az értelme
mindennek? Aztán jön valami,
vagy valaki, magával sodor,
magával ragad, lenyűgöz,
ugyanakkor felkavar és mély
érzéseket ébreszt benned. Lehet
ez csupán egy találkozás, egy
érintés, amitől kiráz a hideg, lehet
ez egy csók, lehet ez egy ki nem
mondott szó, lehetnek ezek
érzések, egy kósza
gondolat.....Magadban
megpróbálsz választ adni a
benned felmerülő kérdésekre, de
be kell látnod, nincs értelme
kérdezni, a válaszok benned
vannak. Sodródnod kell, hisz ha
folyton azon agyalsz, mi lesz
neked a legjobb, lehet,
elszalaszthatsz néhány olyan
pillanat, amelyek szebbé tehetnék
az életed. Ha minden elveszett,
akkor is mindig ott a remény,
hogy talán mégis minden jóra
fordul. Előbb, vagy utóbb persze,
de minden rendbe jön. Hisz miért
lennél Te az az ember, aki
boldogtalan kellene, hogy legyen?
Ugyan miért is?
"Én nem leszek ez az ember. Én
boldog leszek!"
El kell ezt hinned! El kell dönteni,
akarod-e, hogy a dolgok jóra
forduljanak, vagy továbbra is
szenvedsz. Ha eldöntöd
magadban, hogy igenis boldog
leszel, akkor azok a pillanatok,
amik majd reményt adnak, azok
fognak éltetni, és elég erőt adnak,
hogy folytasd. Aztán hirtelen a
boldogság kellős közepén találod
magad, és azt kérdezed, hogy
történt ez??? És a szád mosolyra
húzódik, és nevetve gondolsz
majd vissza arra az időre, amikor
még nem hittél a pillanatokban,
amelyek tulajdonképpen
megváltoztatták az életed. A
boldogság mindig akkor jön,
amikor nem várod...
A remény jó dolog, talán a legjobb
a világon, soha ne veszítsd el...
Észreveszem mikor valaki egy idő után már nem keres. Észre veszem,hogy valaki máshogy beszél hozzám. Észre veszem,hogy kevés embert érdekli mi van velem. Észre veszem,hogy az akiben bíztam milyen könnyen hátat fordított nekem. Én észreveszek mindent, de senki nem veszi észre,hogy ezek a kis dolgok..mennyire fájnak.
Ha Te nem foglalkozol vele ..majd
megteszi más
Ha Te nem keresed Őt ...majd megteszi
más
Ha Te nem veszed komolyan...majd
megteszi más
Ha Te nem értékeled őt... majd
megteszi más
Ha Te nem szereted...hidd el ...majd
megteszi más....
és akkor már...
hiába foglalkoznál vele, hiába
keresnéd, hiába vennéd komolyan,
hiába értékelnéd...és hiába
szeretnéd...
mert addigra már rég elveszítetted...
5 dolog ami idegesít:
1. amikor a kedvenc számomat adják, és ki kell
szállnom a kocsiból.
2. amikor egy üzenetet várok valakitől, és más
ember ír helyette.
3. amikor fülhallgató van a fülemben, és akkor
próbálnak beszélni velem.
4. amikor eszembe jut, hogy valamit elfelejtettem,
de nem tudom, hogy mit.
5. amikor egy egész hetet kell várni a kedvenc
sorozatod következő részére.
Talán elfelejtetted, mennyit
jelentettem neked? Hogy miket
mondtál nekem? Semmi nem
maradt meg abból, ami kettőnk
közt volt? Tagadhatod,
harcolhatsz ellene, de én tudom,
hogy mikor meglátsz, egy űr
tátong a szívedben. Elrontottuk, és
mindkettőnknek fáj.. De
mosolyogjunk, és tegyünk úgy,
mintha nem bántana. Csak így
érhetjük el, hogy a másiknak
minél jobban fájjon.. Valaha
mosolyt akartunk csalni egymás
arcára, most viszont könnyeket a
másik szemébe.
jelentettem neked? Hogy miket
mondtál nekem? Semmi nem
maradt meg abból, ami kettőnk
közt volt? Tagadhatod,
harcolhatsz ellene, de én tudom,
hogy mikor meglátsz, egy űr
tátong a szívedben. Elrontottuk, és
mindkettőnknek fáj.. De
mosolyogjunk, és tegyünk úgy,
mintha nem bántana. Csak így
érhetjük el, hogy a másiknak
minél jobban fájjon.. Valaha
mosolyt akartunk csalni egymás
arcára, most viszont könnyeket a
másik szemébe.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
